A politikai rendszerváltások idején törvényszerűen merül fel a múltbeli sérelmek kiigazítására, illetve a sérelmek következményeinek enyhítésére vonatkozó társadalmi igény. Magyarországon az Országgyűlés 37/1990. számú határozata fogalmazta meg először a kárpótlást, mint aktuális jogi feladatot.
1. A SZEMÉLYI SÉRELMEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ KÁRPÓTLÁS
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény az 1939. március 11. napja és 1989. október 23. napja közti időszak legsúlyosabb személyi sérelmeinek – az emberi élet elvesztése és a szabadság elvonása formájában megnyilvánult jogsértések – kárpótlását tűzte célul. Külön jogszabály, a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény rendelte jóvátételben részesíteni a politikai okból elszenvedett szabadságelvonás következtében, illetve a 1944-45-ös nemzeti ellenállás és az 1956-os forradalom során munkaképesség-csökkenést szenvedetteket.
Jelentősen bővítette a kárpótlásra jogosultak körét az 1997. évi XXIX. törvény, és a 2006. évi XLVII. törvény. Az élet elvesztéséért járó kárpótlást ugyanis kiterjesztette a deportálás vagy kényszermunka alatt elhunytak hozzátartozóira, illetve a magyar hatóság politikai önkénye miatt életüket vesztett személyekre is.
A jogalkotó a személyi sérelem miatti kárpótlási igény, a nemzeti gondozási díj iránti igény benyújtására a végső, jogvesztő határidőt 2012. március 30. napjában határozta meg, így ezt követően új kérelem – eredményesen – már nem terjeszthető elő.
2. A VAGYONI KÁRPÓTLÁS
Az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk miatt az 1991. évi XXV. törvény, és az 1992. évi XXIV. törvény alapján lehetett előterjeszteni a kárpótlási igényeket a kárpótlási hatóság előtt.
A vagyoni károkért nyújtható kárpótlás világos keretek között mozgott: maximumát jelentette az a vagyoni állapot, amelyben a sérelmet szenvedett a sérelem elszenvedése nélkül élt volna, ugyanakkor gátat szabott a kárpótlás mértékének a nemzetgazdaság teherbíró-képessége is. Mindezek figyelembevételével, az elszenvedett kár mértéke alapján kiszámított átalányösszeg névértékének megfelelő kárpótlási jegy kifizetésével zajlott le Magyarországon a vagyoni kárpótlás.
A vagyoni kárpótlási igények benyújtására 1994. március 15. napján volt legutoljára lehetőség, így ezt követően új kérelem – eredményesen – már nem terjeszthető elő.
3. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS KOMPLEX RENDEZÉSE (A NYUGDÍJRENDEZÉS)
Az ún. politikai rehabilitációs nyugdíj-kiegészítésről rendelkező kormányrendeletek [93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet, 74/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet, 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet, 174/1992. (XII. 29.) Korm. rendelet] alapján lehetőség van az egyes sérelem elszenvedésével összefüggő esetekben az érintettek társadalombiztosítási helyzetének komplex rendelkezésére is.
Ezen ellátási forma esetében a hatósági eljárás során társadalombiztosítási és munkajogi helyzet rendezését célzó kompenzációra szerezhet jogosultságot a kérelmező. Ez az ügyfél oldalán – a már megállapított nyugellátás rendezése körében – havi rendszerességgel folyósított pénzbeli juttatásként, továbbá – a munkaviszony rendezése körében – a sérelemmel érintett időtartam szolgálati időként történő elismerésként realizálódhat.
A KÁRPÓTLÁSI HATÓSÁG ÜGYFÉLSZOLGÁLATA
Budapest Főváros Kormányhivatala
Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály
Kárpótlási Osztály – 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 4
tel.: 1-896-2153; 1-896-2125
Az ügyfélfogadás rendje:
Hétfő: 8.00–16.00
Kedd: 8.00–16.00
Csütörtök: 8.00–16.00
Péntek: 8.00–12.00
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy hatósági bizonyítvány és iratmásolat kiadása iránti ügyekben ugyancsak a kárpótlási hatóság ügyfélszolgálata nyújt segítséget.
4. A KÁRPÓTLÁS RENDSZERÉN KÍVÜL ESŐ EGYÉB JUTTATÁSOK
Egyes sérelem elszenvedése esetén a jogalkotó a kárpótlás és a politikai rehabilitációs nyugdíjrendezés rendszerén kívül további juttatások megállapítását is lehetővé teszi. Ezen ellátások azonban nem a kárpótlási hatóság hatáskörébe tartoznak.